4.Fejezet

Sziasztok! Itt a 4. fejezet, ahogy ígértem. Remélem tetszik majd nektek. Még egyszer köszönöm a díjakat! Jó olvasást!

A fiú, aki kilépett a fák közül, magas volt, haja és a szeme barna. Az arcáról ijedtség és meglepődöttség volt leolvasható.

Megfogtam a nyakláncomat, és magam elé suttogtam.

- Gonosz vámpír tűnj a kőbe!- felnéztem, de a fiú még mindig ott állt. Megismételtem egy kicsit hangosabban, de sikertelenül.

- Mi lehet ezzel a vacakkal? – szitkozódtam magam elé. Ekkor megszólalt a rejtélyes idegen.

- Azért nem működik, mert én nem vagyok vámpír. – ez a kijelentés teljesen ledöbbentett.

- Ha nem vagy vámpír, és nem vagy vadász sem, mivel a nyakadban nincs nyaklánc, és a suliban sem láttalak még, akkor honnan tudsz ezekről a dolgokról?

- Olvastam ezt-azt, és a nevelőszüleim meséltek róla.- felelte higgadtan.

Nem tudtam mit mondani. Illetve nem tudtam melyik kérdésemmel kezdjem. Végül kimondtam, ami a leginkább izgatott.

- Mit keresel itt az erdőben?

- Hosszú lenne elmondani, de én amolyan nomád életmódot folytatok mostanában. És mennem kéne, ha nincs több kérdésed.

Nem szabadna elengednem. Ms Winbow-t biztosan érdekelné ez a fiú. Végül is sokat tud rólunk. Vagyis szerintem. Belenyúltam a zsebembe, mintha csak egy papírzsebkendőt kerestem volna, de közben megnyomtam a csipogót is. Amíg az egyik tanár ideér, fel kell valahogy tartóztatnom.

- Őőő várj egy kicsit. Hogy hívnak?- kérdeztem, hogy addig is húzzam az időt.

- Theo vagyok.- mondta, és indulni készült.

- Várj!- kiáltottam utána, kicsit talán hangosabban, mint ahogy az a helyzet megkívánta, hiszen alig pár lépést tett meg. Megfordult, és kérdő tekintettel nézett rám.

- Őőő azt…szeretném még megkérdezni, hogy…- rajta Norah találj ki valamit!- hogy most merre fogsz menni? Hiszen ha nomád-féle életmódot folytatsz, akkor gyanítom nincs hová menned. Gyere el az iskolánkba, ott legalább ágyon alhatsz, tisztálkodhatsz, és enni is kapsz.

Ekkor meghallottam a tesitanár terepjárójának hangját. Valószínűleg Theo is, mert gyorsan mondott egy sziát, és elfutott.

- Várj!!- kiabáltam utána, de nem fordult vissza.

Egy perc se telt bele, és megjelent a tanárom.

- Mi történt Norah? Miért csipogtál? – kérdezte aggódva.

- Semmi baj nincs, csak összefutottam egy fiúval, aki nem vámpír volt, de tudott a létezésünkről. És…- folytattam volna tovább a beszámolót, de oktatóm közbevágott.

- Egy fiú? Mit keresett itt ilyenkor?- tudakolta döbbenten.

- Épp azt akartam mondani. Azt mondta, hogy nomád életmódot folytat, és hogy vándorol.

- Ez különös. – mondta elgondolkozva.- És hol van most ez a fiú?

- Én próbáltam feltartani, de amint meghallotta a terepjáró hangját, elrohant be a fák közé. Kicsi az esélye hogy újra megtaláljuk.

- Ez különös.- ismételte meg saját magát.

- Az.- helyeseltem.

- Szerintem neked elég volt ennyi a vadászatból nem?

- De. Majd jövök még egyszer.- mondtam, majd mindketten beültünk a saját autónkba. A terepjáró ment elöl, én pedig követtem. Nem mentem olyan gyorsan, szememmel folyton a környéket pásztáztam, és Theo-t kerestem. Be kell vallanom, nagyon szimpatikus volt a srác.

Mikor visszaértünk a találkozóhelyre, Ms Winbow-nak is el kellett mesélnem a történteket. Ez után visszamentünk az iskolába, és én rögtön felmentem a szobánkba. El kezdtem olvasni egy könyvet, majd talán fél óra után Debby bejött a szobába, és én kénytelen voltam becsukni a könyvet. Pedig izgi rész volt most. De az én drága Deborah barátnőm addig nem hagyna békén, amíg el nem mesélek mindent neki.

- Na mi történt? Mesélj!- kérdezte Debby izgatottan.

- Hát vámpírral nem találkoztam, de egy fiúval igen.

- Az erdő közepén?- kérdezte döbbenten.

- Aha.- vontam meg a vállam.- Theo-nak hívják, és azt mondta, hogy vándorló életmódot folytat.

- Hűha ez tök jó!- mondta lelkesen. – Hogy néz ki? Helyes?

-Magas, barna hajú és szemű. És most ez furán fog hangzani, de én mintha ismerném valahonnan.

- Ez komoly? Ez tisztára olyan, mint a filmekben. Azt hiszem Deja Vu-nek hívják.

- Hát olyasmi volt, igen. De mindegy, úgyse tudok meg többet róla, mert elfutott, mielőtt Mr Danielson odaért volna hozzám.

- A rejtélyes idegen srác eltűnt. Tiszta krimi komolyam mondom.

- Jaj Deb te mindenből olyan nagy dolgot csinálsz!
- Szerintem nem. Szerintem izgalmas ez az egész.

Ekkor megkordult a hasam. Debby kinevetett, de hallottam, hogy az övé is korog.

- Na gyere menjünk együnk valamit!- mondtam és karon fogva elkezdtünk sétálni az ebédlő felé. Út közben találkoztunk a másik két lánnyal, akik velünk voltak vadászaton. Sophie talált egy vámpírt, és azt mondta, hogy egyszerű volt elkapni, és az egészet sokkal nehezebbnek gondolta.

Miután vacsoráztunk, újra felmentünk a szobába, elmentünk zuhanyozni egymás után, majd mivel ez egy hosszú nap volt, hamar elaludtunk.

Álmomban szerepelt Debby, Theo, és egy másik fiú, akit még soha nem láttam. Arra, hogy mi történt, nem emlékszem, de azt tudom, hogy furcsa volt.

Vámpírtöri óra közepén bejött Ms Winbow.

- Gyerekek, örömmel mutatom be új osztálytársatokat, Theo Brightmore-t. – mondta igazgatónőnk, majd a fiú belépett az ajtón.

Halkan odasúgtam Debbynek.

- Ő az!